Kódok az objektíveken
Etetés vagy informció

Bemegyek az optikusokhoz szemüvegért. Ajánlanak ilyet-olyat természetesen műanyagból, mert az könnyű. Ajánlanak rá felületkeményítő bevonatot, mert úgy kevésbé karcolódik. Ja, hogy még így sem olyan kemény, mint a hagyományos üveglencse, amire felületkeményítés sem kell? Kis dioptriánál meg nem is érezni a súlykülönbséget? - etetés.

Vajon mit mond mostanság a fotósok számára az objektíveken található egyik-másik kódjelzés, amelyeket még meg kell fejteni?

Amikor felvetődik az igény a marketing részéről egy adott kategóriájú, specifikációjú objektív tervezésére, akkor az optikai és a mechanikai tervezők szoros együttműködésben elkezdik a munkát.

Az optikai tervezőknek ekkor már ismerniük kell a megcélzott árat, és a kategóriban elvárt alapvető dolgokat, pl. változhat-e az objektív hossza valamilyen állításkor, mekkora geometriai hiba engedhető meg, mekkora színi eltérés (kromatikus aberráció) engedhető meg, mekkora lehet ezek együttfutási hibja a fókuszállítással a teljes zoom tartományban, mekkora az elérni kívánt felbontás és fényerő. Egy-egy döntés ezekben a kérdésekben komoly anyagi vonzatokkal járhat.

A mechanikai tervezőknek meg kell vizsgálni, hogy az egyes lencsecsoportok (ha már vannak optikai tervek) milyen módon foglalhatók és mozgathatók egymáshoz képest mechanikusan, hogyan lehet valamely lencsecsoport mozgatását kihozni a felszínre, pl. a kézi élességállításhoz. Meg kell kapniuk az optikusoktól az egyes lencseelemek távolsági és mozgatási tűréseit (a megengedhető foglalat-kotyogásokat), mivel a különböző szerepű és helyű belső optikai elemek általában eltérő igényt támasztanak a mechanikával szemben, a szükségesnél finomabb mechanikai illesztések pedig drágák.

(Számtalan egyáb szempont is van, amit figyelembe kell venni, és össze kell hangolni a tervezőknek. Ilyen például az optikai-üveg gyárak kínálata a törésmutatók szempontjából, de említhetjük a kompatibilitás és a motoros hajtsok kérdéseit is.)

Hogyan is állunk a címben említett kérdésekkel?!

A tervezőknek van tehát egy feladatuk. Az, hogy milyen eszközökkel érik el a célt, az az ő dolguk. Hogy ezekből mit közölnek a vevőkkel kódok formájában, az már valószínűleg inkább marketing kérdés.

Nézzünk két példát:

Kisszórású, ED optikai elemek beépítse.

Jól hangzik, jót sejtet, hogy van benne kis szórású elem is, de mit tud ezzel kezdeni a fotós? Milyen kis szórású? Nagyon kicsi? Kevésbé kicsi? Mekkora az a kicsi? Milyen hatással van ez az egész rendszer teljesítményére? Mit veszünk észre ebből a képen?

Vagy értelmezzük ezt úgy, hogy az objektívben meglehetősen kommersz elemek vannak de néhány elem azért jobb?

A tervezők és a szakemberek tudhatják a választ, de tudják ezt a felhaszánlók is?

Mit mond tehát számunkra az ED kód? Mondani nem igen mond semmit a jellemzőkről, de érzéseket, azt hatásosan generál.

Aszférikus lencsék beépítése.

Igazán jól és szakszerűen hangzik ez az aszférikus szó. Csalogató a vevő számára, csak jó lehet ha már megemlítik a gyárak.

Tudjuk, hogy a hagyományos gömbfelülettel (szférikus felülettel) határolt lencsék nem igazán ideális képalkotó elemek. A fókuszpontjuk hullámhossz, azaz színfüggő, továbbá a lencse geometriailag is torzít.

Nem véletlen, hogy a mikrohullámú antennáknál nem gömbfelületet, hanem attól eltérő aszfrikus - konkréten parabolikus - felületet (parabola antennát) használnak fókuszálásra.

A lencse átmérője meghatározó tényező a fényerő szempontjából is. Azonban a szélek felé növekvő, egyre nagyobb hibákat csak egyre bonyolultabb módon, esetleg további korrekciós elemek beépítésével lehet a kívánt mértékben kézben tartani. (Ezért aztán az egy-két blendeértékkel jellemezhető fényerőnövelés is jelentős árnövekedéssel járhat.)

A gömbitől eltérő felületek gyártása azonban macerásabb és dárgább dolog, mint a szférikus optikai testek gyártása, ami viszont rutinszerű feladat.

A tervezőnek mérlegelnie kell, hogy mikor jár jobban egyéb szempontból, ha további szférikus elemeket épít be, vagy egy-két javító, de drágább aszférikus elemet alkalmaz. Tehát itt is konstrukciós kérdéssel állunk szemben, mivel a kitűzött specifikciót így, vagy úgy, de teljesíteni kell.

No itt érünk vissza a címbeli alapkérdéshez

Az átlagos vásárló elmondhatja, hogy az objektívjében aszfrikus lencse is van, meg ED tag is. De azt már valószínűleg nem tudja, hogy az pontosan miért is jó neki! Miért éppen ilyen-olyan elemekkel valósították meg a kitűzött specifikciót!

A választ a marketingesek tudják.

Hát akkor?

Hát akkor csak hadd legyenek kódok, ha szeretik a gyártók. Az objektíveket pedig meg kell mérni nem elkötelezett laborokban, az átviteli jellemzőket számszerüsíteni kell, és az eredményeket a felhasználó nyelvére lefordítva tálalni kell.

A mérési eredmények birtokban akár fekete doboz is lehetne az objektív. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy mindegy mi van benne, ha tudja azt, amit elvárok tőle.

Aki a mérési eredményeket tanulmányozza, az biztosan több információhoz jut, mintha az objektívekről leolvasható kódokra hagyatkozna.

Végezetül még valami; elég szubjektív dolog ugyan, de az se mindegy, hogy a fotós saját maga hogy van megelégedve a szerzeményével.

Józsa Géza

Vissza a főoldalra