Mi az a "bokeh?"

A bokeh a fotósok körében kevésbé használatos, kevéssé néven nevezett fogalom, amellyel azonban nap mint nap szembesülünk. A bokeh szó a képek hátterében és előterében megjelenő, a mélységélességen kívül eső tárgy-fényekből kialakuló különböző köröcskékre, sajátos fényfoltokra, azok formájára, intenzitására, intenzitás-eloszlására utal, de általánosságban ideértendő mindenféle mintázat, ami nem az élességi síkban levő tárgyakról képződik le. Ezek a fények nagymértékben javíthatják vagy ronthatják a kép hangulatát. Megértésük talán nem túl nehéz, de a kézben tartásuk annál nehezebb, mivel több tényezőtől függ a kialakulásuk és a minőségük. Az objektívek specifikációjában és a tesztekben pedig általában ez nem is igen szerepel – nem mérik.

A bokeh a mélységélességen kívül eső fénypontok leképzésével kapcsolatos fogalom.
Az élesség kifejezés azzal foglalkozik, ami a képsíkban történik, a bokeh pedig azokkal a fényekkel foglalkozik, amelyek nem a képsíkban – nem az éles kép síkjában - (lennének) élesek.
A bokeh "érzéseket" is kifejez, amelyeket a kép életlen hátterében (és előterében) megjelenő fények tónusátmenetei váltanak ki a szemlélőben.

Sajnos a jó bokeh nem áll elő automatikusan a lencse tervezésekor. A tökéletes lencsék ezeket a képsíkon kívüli (nem a képsíkon éles) fényeket éles szélű körök formájában jelenítik meg. Az ideális bokeh azonban nem éles, hanem elmosott peremű, és Gauss intenzitás-eloszlású körök formájában jelenik meg.
Ezen a területen tehát nem azonosak a matematikusok szempontjai és a fotósok művészi elvárásai.

A bokeh tulajdonságait a különböző szférikus aberrációk befolyásolják. Maga a bokeh szó a japán "bo-ke" kifejezésből származik, amelyet "bokeh"-nek ejtenek. Szó szerinti fordítása: életlenség.
A tökéletes lencséknek nincs szférikus aberrációjuk. Minél jobb a lencse, annál kisebb pontba képezi le a fényt.

Vegyünk példaként egy pontszerű fényforrást. Ebből a pontból mindenfelé indul fény, többek között az objektív frontlencséjének teljes felületére. Az objektív ezt kúpszerűen haladva leképezi ismét egy ponttá. Ha a fényforrást élesre állítottuk, akkor a kúp csúcsa pontosan az éles kép síkjára esik, ahol az érzékelő van.
Ha a fényforrás nincs élesre állítva, akkor ennek a kúpnak a csúcsa nem esik az érzékelőre. Ha mögéje esne, akkor az érzékelő előbb elvágja a kúpot és a kúpszeletnek megfelelő kört rajzol ki. Ha viszont eléje esik, akkor a csúcs után ismét tágulni kezd a sugármenet, ami megint csak egy foltként jelenik meg az érzékelőn.

Szférikus aberrációtól mentes lencse esetén a leképzett kör alakú terület – nevezzük korongnak – egyenletes, homogén megvilágítottságú és éles határvonalú.
Jó, persze bizonyos esetekben az éles kép síkjában (fókuszban levő fények esetén) is megjelenhetnek hasonló "levegős" körök igen kis blendenyílások esetén, de most nem ezekről beszélünk, mivel ezeket diffrakció (fényelhajlás) okozza. Hasonlóképpen itt azokról a körökről sem beszélünk, amelyeket a belső reflexiók okoznak olyankor, amikor erős fényforrás világít bele az objektívbe.)

A valóságos lencséknek mindig van valamekkora szférikus aberrációja. Ennek következtében, jóllehet az említett kúpnak mindig van valahol valamekkora csúcsa, maga a kúp belül sohasem homogén intenzitású.

A felső ábra egy rossznak tartott bokeh-et mutat. Ilyen bokehhel azonban fotós csodákat lehet művelni. Megfigyelhetjük az éles széleket és a hangsúlyos, kontrasztos peremet.

.
.

A középső ábrán egy semleges bokeh látható. Ez sem tekinthető ideálisnak, mert túl jól definiált határvonala van, belül pedig homogén intenzitású. Az optikai tervezők azonban ilyennek tekintik a modern "tökéletes" objektív bokeh leképzését.

.
.

A harmadik példán láthatjuk azt, amit sok fotós szeret. Olyan, mintha a felső ábrán láthatót kifordítottuk volna. A széle azonban teljesen elmosódott, a belseje pedig Gauss intenzitás-eloszlást mutat, amit tulajdonképpen ugyancsak lencsehiba okoz. Ez az a pont, ahol a tervezők és a fotósok elképzelései elkezdenek szétválni.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy egy alulkorrigált szférikus aberráció szép háttér, de rossz előtér bokeh-et eredményez, míg a túlkorrigált szférikus aberráció fordított hatású.

Innen aztán igazából elszabadul a pokol a lehetséges variációk miatt. Ha például a felső ábra szerinti "rossz" bokeh úgy módosul, hogy az éles perem elmosódik – mint pl. az AF-S Nikkor 80-200 f/2.8 esetében, akkor szép foltképet, szép bokeh-et kapunk.

A bokeh a helye szerint is változik; attól is függhet, hogy milyen közel van az éles kép síkjához, így akár zavaró hatású, csúnya is lehet.
A bokeh-nek igazából nem ismeretes mérőszáma, nem mérik. Mint említettük, a szakemberek a középső ábra szerinti formációra – a tökéletes lencsére törekednek, a fotósok pedig az egész kép szempontjából ítélik meg a bokeh megjelenését.

Tükörobjektívek

A rekesz szerkezetének hatása

Melyik objektív...?

Az alábbi két képen, a fenti ábrák szóhasználata szerint, a rossznak és a semlegesnek nevezett bokeh leképzés közötti pédákat láthatunk, amelyek nyolc- ill hatlemezes rekeszű objektívvel készültek.

A következő két képen az első, "hivatalból" rossznak minősített bokehre láthatunk pédákat. És mégis...! Nem átlagos fotók. Kihasználják az objektív ilyen irányú képességeit.

Összefoglalásképpen azt mondanám, hogy fotós szempontból (szerintem) nincs kőbe véshetően jó vagy rossz bokeh rajzolatú objektív.
Mindegyik megtalálhatja a magához való/illő képet.
Azt azonban ki kell tapasztalnunk, hogy a különböző adapterek (közgyűrű, előtét) és a különböző fényviszonyok milyen hatással vannak a kapott bokeh rajzolatra. Azt is észre kell vennünk, hogy jóllehet az objektív bokeh leképzése valamelyik alaptípushoz vagy azok keverékéhez tartozik, maga a folt terület a körülményektől függően mégsem mindig mutat "tiszta" formát, hanem a képelemekből vett mintázattal és színekkel tarkított lehet.
Végezetül egy megjegyzés: Mivel a sokszögű bokeh foltot a rekesz lemezei határolják, nyilvánvalóan teljes rekesznyilás mellett "csak" körre számíthatunk (hacsak az adott objektívnél a lemezek nem lógnak bele egy kicsit -még így is- a fényútba).