Mi az a "bokeh?"

A bokeh a fotósok körében egyre gyakrabban használatos fogalom, amellyel nap mint nap szembesülünk. A bokeh szó a képek hátterében és előterében megjelenő, a mélységélességen kívül eső tárgy-fényekből kialakuló különböző köröcskékre, sajátos fényfoltokra, azok formájára, intenzitására, intenzitás-eloszlására utal, de általánosságban ideértendő mindenféle leképzési mód/minőség, ami nem az élességi síkban levő tárgyakról alakul ki a képen. Ezek a fények, képelem részletek nagymértékben javíthatják vagy ronthatják a kép hangulatát. Megértésük talán nem túl nehéz, de kézben tartásuk annál nehezebb, mivel több tényezőtől függ a jellegük és a minőségük. Az objektívek specifikációjában és a tesztekben pedig általában ez nem is igen szerepel (esetleg a fejlesztő laborokban vizsgálják meg és értékelik ki, mint az optika minőségére jellemző egyik jelenséget).

Ez a makro fotó annak bemutatására szolgál, hogy miről is beszélünk. Pókhálón megülő esőcseppeket látunk, amelyekből néhány beleesik az éles kép síkjába, a többi pedig a defókuszált területről képződött le. Ez utóbbi cseppek megfelelő fényviszonyok esetén kicsiny fényforrásként működve elütnek a környezetüktől, és az objektívre jellemző peremmel, struktúrával jelennek meg a képen.
Mint látni fogjuk a bokeh kérdése azonban nem csak ilyen fotó esetén, hanem minden fotónál felmerülhet, és igen kis foltok formájában különválva vagy akár láthatatlanul egymásba mosódva együttesen határozzák meg az életlen területek szubjektív megítélését/minőségét.

A bokeh a mélységélességen kívül eső fénypontok leképzésével kapcsolatos fogalom.
Az élesség kifejezés azzal foglalkozik, ami a képsíkban történik, a bokeh pedig azokkal a fényekkel foglalkozik, amelyek nem a képsíkban – nem az éles kép síkjában - láthatók.
A bokeh "érzéseket és hangulatokat" is kifejezhet, amelyeket a kép életlen hátterében (és előterében) megjelenő fények tónusátmenetei váltanak ki a szemlélőben.

A kis fénykörök/sokszögek jellegét a különböző szférikus aberrációk befolyásolják. Maga a bokeh szó a japán "bo-ke" kifejezésből származik, amelyet "bokeh"-nek ejtenek, és jó megközelítéssel elmosódottságot jelent, ami a japánban szélesebb értelmű (kiterjed a szellemi tompultságra is). Az angolban a "fuzziness", "dizziness" szavak használatosak fototechnikai értelmezésben.
Az ideális bokeh meghatározása azonban fotós szempontból nem egyértelmű. A szépen elmosott hátterű képek inkább lágy peremű, és belül Gauss intenzitás-eloszlású leképzést igényelnek, míg a díszítőelemként használt fénykörökhöz, sokszögekhez inkább a határozott peremű formák mutatnak jól.
Ebben a kérdésben tehát nem azonosak a fizikusok/matematikusok szempontjai és a fotósok elvárásai.

A tökéletes lencséknek nincs szférikus aberrációjuk. Minél jobb a lencse, annál kisebb pontba képezi le a fényt, és ez az éles kép síkjában megjelenő képelemekre is hatással van.

Vegyünk példaként három pontszerű fényforrást. Ezekből a pontokból mindenfelé indul fény, többek között az objektív frontlencséjének teljes felületére. Az objektív ezeket kúpszerűen haladva leképezi ismét egy ponttá. Ha a fényforrást élesre állítottuk (középső eset), akkor a kúp csúcsa pontosan az éles kép síkjára esik, ahol az érzékelő van.
Ha a vizsgált fényforrás nem az élesre állított tárgytávolságon van, akkor ennek a kúpnak a csúcsa nem esik az érzékelőre. Ha mögéje esne, akkor az érzékelő előbb elvágja a kúpot és a kúpszeletnek megfelelő kört rajzol ki. Ha viszont eléje esik, akkor a csúcs után ismét tágulni kezdenek a sugarak, ami megint csak egy foltként jelenik meg az érzékelőn.

(Az ábrán az objekív mindhárom esetben a "tárgysíkra" van élesre állítva.)

Szférikus aberrációtól mentes lencse esetén a megjelenő kör v. sokszög alakú terület egyenletes, homogén megvilágítottságú és viszonylag éles határvonalú. (Köralakú a teljes rekesz nyílásnál és sokszög alakú zártabb rekesznél.)

Jó, persze bizonyos esetekben az éles kép síkjában (fókuszban levő fények esetén is) megjelenhetnek hasonló kis "levegős" körök igen kis blendenyílások esetén, de most nem ezekről beszélünk, mivel ezeket diffrakció (fényelhajlás) okozza. Hasonlóképpen itt azokról a körökről sem beszélünk, amelyeket a belső reflexiók okoznak olyankor, amikor erős fényforrás világít bele az objektívbe.

A valóságos lencséknek mindig van valamekkora szférikus aberrációja, amely meghatározza a bokeh alap karakterét, de a keletkező fényformákba a környező képtartalomból is beszűrődhetnek részletek.

A felső ábra egy optikusok által rossznak tartott bokeh-et mutat. Ilyen bokehhel azonban fotós csodákat lehet művelni. Szép fénylabdákat, vagy sokszögeket láthatunk a képen. Megfigyelhetjük az éles széleket és a hangsúlyos, kontrasztos peremet.

.
.

A középső ábrán egy semleges bokeh látható. Fotós szempontból nem biztos, hogy feltétlenül ez mutat legjobban, azonban az optikai tervezők ilyennek tekintik a modern "tökéletes" objektív bokeh leképzését.

.
.

A harmadik példán láthatjuk azt, amit sok fotós a szépen elmosódó háttér miatt szeret. Olyan, mintha a felső ábrán láthatót kifordítottuk volna. A "pereme" teljesen lágy átmentű, a belseje pedig Gauss intenzitás-eloszlást mutat, amit tulajdonképpen ugyancsak lencsehiba okoz.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy egy alulkorrigált szférikus aberráció érdekes háttér, de rossz előtér bokeh-et eredményez, míg a túlkorrigált szférikus aberráció fordított hatású. Fotósok általában nem kedvelik az elmosódott előtereket, így a háttér leképzés milyensége fontosabbá válik.

Mint említettük, a szakemberek a középső ábra szerinti formációra – a tökéletes lencsére törekednek, a fotósok pedig az egész kép szempontjából ítélik meg a bokeh megjelenését.

Tükörobjektívek
Az ilyen rendszerű távcsöveknél, objektíveknél a nagy fókuszból adódó nagy szerkezeti hosszat úgy csökkentik, hogy belül tükrökkel "összehajtogatják" a fényutat. Mivel ezek a tükrök és a tartóelemei helyet foglalnak el, a középen beérkező "értékes" fényeket kitakarják, így azok a bokeh alakulásába nem szólhatnak bele.
Ezért a tükörobjektíveknek általában előnytelen bokeh rajzolatuk van.

A rekesz szerkezetének hatása
Azt mondhatjuk, hogy a rekeszhez használt lemezek száma nem igen befolyásolja a bokeh jellegét. Amit befolyásol, az a bokeh határvonala, amely kör helyett többszögletű lehet a lemezek számától függően. Például a nyolc lemezből álló rekesz nyolcszögletű bokeh képet rajzol. A lemezek számának növekedésével a bokeh szögletessége egyre inkább körré simul, különösen ahol a lemezek ívelt szélűek.

Melyik objektív...?
A megvásárolt, egyébként jónak ismert objektívekről nem igen tudhatjuk, hogy milyen bokeh-et rajzol. A rekesznyílás lemezeinek száma alapján következtethetünk az alakjára, de a kitöltése csak az elkészült képen látszik igazán. Mindenesetre ez a leírás alkalmas arra, hogy felfigyeljünk erre a jelenségre és segíthet a háttér megítélésében. A kép életlen részei sokszor meghatározóan járulnak hozzá, hogy szépnek vagy kevésbé szépnek ítéljük az egész képet.

A bokeh fénylő alakzatait leggyakrabban a makróknál használják ki. A jobb oldali kép viszont arra példa, hogy ezek más képeken is fellelhetők ill. alkalmazhatók díszítő elemként. Ez utóbbinál a faágak között átszűrődő kis fények szolgálnak forrásul. Ugyanitt viszont egy kellemesen selymesre elmosott háttér helyett többé-kevésbé minden részleten megfigyelhető valamilyen bokehre jellemző rajzolat, darabosság, ami nem mindig mutat jól.

A következő két képen a fotós kihasználta az objektív ilyen irányú tulajdonságait.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy fotós szempontból nincs kőbe véshetően jó vagy rossz bokeh rajzolatú objektív - esete válogatja.
Mindegyik megtalálhatja a magához való/illő képet.
Azt azonban ki kell tapasztalnunk, hogy a különböző adapterek (közgyűrű, előtét) és a különböző fényviszonyok milyen hatással vannak a kapott bokeh rajzolatra. Azt is észre kell vennünk, hogy jóllehet az objektív bokeh leképzése valamelyik alaptípushoz vagy azok keverékéhez tartozik, maga a folt terület a körülményektől függően mégsem mindig mutat "tiszta" formát, hanem a képelemekből vett mintázattal és színekkel tarkított lehet.
Tudatos (és gondos) használatával érdekes, esetenkét művészi hatású képeket készíthetünk. Túlzott használata viszont unalmassá is válhat.

Tipp:
A DSLR gépek keresőjében a képet mindig teljes blendenyílással látjuk, a blende csak exponáláskor ugrik be a beállított értékre. Ezért a keresőben látott bokeh kép nem olyan lesz a felvételen, mint amilyet láttunk a keresőben (kivéve teljesen nyitott rekesz beállítás esetén). Ha a gépen van blende beugrató gomb, akkor azt érdemes használni exponálás előtt. Még így is érhetik a fotóst meglepetések.